· Az Akcióterv továbbra is a hagyományos döntéshozatali rendszert támogatja, mely elválasztja egymástól a gazdasági, társadalmi és környezeti tényezőket mind a tervezés, mind a megvalósítás szintjén. A hagyományos, nem fenntartható gazdasági és társadalmi programok közös eredménye valószínűleg rontani fogja a valódi fenntarthatóság esélyeit;

· Továbbra is hangsúlyozzuk a társadalmi részvétel fontosságát, amely biztosítja a tervezési folyamat átláthatóságát és nyitottságát, segít becsatornázni az érdekeket, továbbá demokratizálja a területfejlesztési döntéshozatalt. Amennyiben az egyes polgárok, civil szervezetek stb. már a kezdetektől fogva hatással lehetnek a döntésekre, szélesebb körű konszenzusra lehet építeni a fejlesztési elképzeléseket, ami által az állampolgárok a szűkebb vagy tágabb közösségük felelős, aktív, környezetük iránt érzékeny és tudatos tagjaivá válhatnak. Az állampolgári részvétel fokozásával pedig a konkrét projektekkel kapcsolatos esetleges szembenállás is mérséklődni fog;

· Sajnálattal vesszük tudomásul, hogy a 4. prioritásban, Környezetfejlesztés témakörben tervezett „Környezeti szemléletformáló, környezettudatosságot növelő programok, valamint a környezetszennyező folyamatok nyomon követését, feltárását és bemutatását célzó fejlesztések" című konstrukció kikerült az Akciótervből, tovább centralizálva az operatív programok egyébként is túlzottan központosított rendszerét;

· A konkrét pályázati kiírások végleges szövegének kialakítása során elfogadhatatlan az a módszer, ahogy „A hivatásforgalmú kerékpáros közlekedés feltételeinek megteremtése támogatására" kiírt pályázati felhívásba (Kódszám: DDOP_2007_5.1.1) az utolsó pillanatban bekerült bizonyos feltételek esetén a települések között önálló kerékpárút kiépítése helyett az országos főúttal párhuzamosan futó kisforgalmú út szükséges mértékű felújításának a lehetősége.



Pécs, 2007. május 24.







A fenntarthatóság szempontjából kívánatos szempontok:



· olyan szemlélet, hogy a lakosok felismerjék a saját közép- és hosszútávú érdekeiket, felelősségüket, és ne kényszer szülje a társadalmi és környezeti értékek megőrzésének igényét;

· annak a ténynek az elfogadása, hogy a fenntarthatóság pozitívan hozzájárul az egyenletes gazdasági és társadalmi fejlődéshez, olyan fejlődést tesz lehetővé, amely úgy elégíti ki a társadalom elvárásait, hogy nem károsítja magukat a társadalmi és környezeti erőforrásokat sem;

· szélesebb tudatformálás, hogy társadalom minden rétegében szükség van a fenntarthatóság elveinek és gyakorlatának elsajátítására; a társadalom tagjainak megismertetése a fenntartható fejlődés elveivel, koncepciójával, gyakorlati megvalósításának lehetőségeivel, melynek során meg kell tanulnia olyan személyes döntéseket hozni, és úgy bekapcsolódni a társadalmi döntéshozatali folyamatokba, hogy döntéseink elősegítsék a jelen és a jövő generációinak jólétét, miközben nem veszélyeztetik a földi ökoszisztémák működőképességét;

· a generációkon átívelő tervezés, mely túlmutatna a rövid gazdasági hasznon, és a környezet állapotában csak ideiglenes, látszat előnyökön;

· olyan szemléletmód, mely biztosítja a természeti, társadalmi és gazdasági erőforrások megújulását, hosszú távú használatát; mely biztosítja továbbá a fejlesztés és megőrzés, a jelen és a jövő igényeinek kielégítése közti összhangot;

· a felelősség felvállalása, a programok hatásainak nyomon követése, ellenőrzése és kezelése a környezeti elemek jövőbeni potenciáljának megőrzése érdekében;

· a megújuló erőforrások minél szélesebb használatával kapcsolatos konkrétumok, melyhez tájékoztatásra lenne szükség;

· a fenntartható fejlődés társadalmi vonatkozásai;

· a humán közszolgáltatások fejlesztése c. prioritásnál jelenjen meg a szegénység több dimenziós problémája, hiszen a régió fejlődésének döntő eleme e probléma kezelése; ez azért kiemelkedő jelentőségű, mert a leszakadó társadalmi rétegek nem képesek egészségesen részt venni a társadalom fejlődésében, és a környezeti és társadalmi értékek megőrzése háttérbe szorul a létbiztonság megteremtése mellett;

· a programok többsége gazdasági jellegű, amely azonban többnyire nem fenntartható ökológiai vagy társadalmi szempontból, ezért a fenntartható fejlődés célkitűzései legyenek integrálva a gazdaságpolitikai célkitűzések közé;

· a fenntartható fejlődéssel foglalkozó részek szólítsák meg a gazdasági, pénzügyi, üzleti élet szereplőit;

· az egyes konstrukciókhoz illesztett fenntarthatóság-fogalmak kapcsolódjanak a programok célkitűzéseihez, csak sablonos megfogalmazással jelennek meg mintegy kötelező jelleggel;

· a programok többsége infrastrukturális jellegű, mivel ezen a téren a régiónak jelentős lemaradásai vannak, viszont legyen ez egyes programok között koherencia (az infrastruktúra kiépítése nem azonos a környezeti állapot fejlesztéssel);

· nem hiányozhat a programokból a kreatív megvalósítás, a lokalitás elve, azaz a hagyományos, a helyben termelt értékek, energiák helyi szinten való felhasználásának igénye;

· a fenntartható termelési és fogyasztói modellek preferálása;

· a régióban a nagyobb társadalmi érdekcsoportok szerepének konkretizálása a prioritások között, a fenntartható fejlődés elérésében.